Terunobu Fujimori repülő teaházai

'A szabadság tapasztalatát, ahogyan ma mondanánk a spontaneitás adta'

Hannah Arendt

  A kedves olvasó bizonyára ismeri  Terunobu Fujimori nevét és találkozott műveivel, ha máshogy nem, akkor a dizájnfolyóiratok lapjain a „Túl magas teaház” nevűvel igen. Terunobu Fujimori egy japán építész, építészet történész, teoretikus, aki előszeretettel alkalmazza a hagyományos japán építkezési technikákat. A tervezőként viszonylag későn bemutatkozó Fujimori működése során több híressé vált teaházat is tervezett. Ismertebb munkái közé tartozik a Jinchokan Moriya Történeti Múzeum Naganoban (1991), a Takasugi-an teaház (2004), az „elszenesedett cédrus ház” Charred Cedar House (2007), és a Repülő Sár Csónak Flying Mud Boat (2012). Igazgatóként közreműködött a 2006-os Velencei Biennálé japán pavilonjának tervezésében, ami szintén nagy hangsúlyt fektetett a hagyományos technikák bemutatására.

Bauhaus az újkőkorban

A teaház tervezésnek van egyfajta hagyománya a modern építészetben, amolyan kísérleti állatnak számít, fel lehet fogni vendéglátóhelyként, közösségi térként, kiállítótérként és ritkán igazi teaházként. (Fujimori még ettől is tovább megy, szerinte a teaház az emberi tér esszenciája, minden épített struktúra kezdete.)  Igazi teaházon azt értem, hogy pár ember esetenkénti kiszolgálására tervezett, a hagyományos építészeti elemeket technikákat felvonultató egységként gondolnak el valamit. Még ez utóbbi esetben is igen ritkán fordul elő, hogy a terv életben marad, sőt funkcionálni kezd. Számos olyan étterem-teaház, vagy teabolt-teaház terv létezik viszont, ahol a főként minimalista elemeken alapuló terv élő üzemként dohog tovább, de ezek közül igen kevés érdemes a figyelemre. Ez a bulvárzen, a jógastadionok, a wellbeing életmód magazinok világa, jobb esetben ízléses belsőépítészet,  ettől persze még rájuk lehet pillantani, milyen különös színfalak között fial pénzt a pénz.

Fujimori teaházai többszörösen kivételek mindezek alól. Azt nem állíthatjuk, hogy nem működnek: felépítették és látogatók időnként megtekintik ezeket a ház jellegű installációkat, a (Google szerint 0-tól 24-ig nyitva vannak) Nem egy kiállítás erejéig állították fel őket, hanem eredetileg elgondolt környezetükbe mártva léteznek. (sok amolyan utazó installációként vonul végig a világban). De azt nem mondhatjuk, hogy a csodálaton kívül bármire is használnák őket. Inkább élő kísérleti modellek, installációk, fricskák, szabadtéri, avagy élő tanulmányok. Érdemes egy pillantást vetni arra, honnan érkezett alkotójuk.

Tokyo Építészeti Nyomozó Ügynökség

Az 1946-ban született Fujimori főként teoretikusként és művészet történészként volt ismert Japánban, és Japán nyugati stílusú modern építészetével foglalkozott, erről írta ét "Meiji no Tokyo Keikaku (Meiji tervek Tokióban)" című művét (pub. 1982, Iwanami Shoten). Ennek a kutatásnak a keretében kollégáival megalapította a Tokyo Építészeti Nyomozó Ügynökséget. Térképekkel és kamerákkal felszerelve járták a várost az üzleti negyedektől kezdve a shitamachi gettósodó területeitől a felső tízezer yamanote negyedéig és elfeledőben lévő ó-modernkori nyugati stílusú épületeket dokumentáltak. Ennek a felfedező körútnak az összegzése lett a "Kenchiku Tantei no Boken: Tokyo Hen (egy építészeti nyomozó kalandjai: Tokyo)" (1986, Chikuma Shobo), amivel elnyerte a társadalomtudományok Suntory díját. A nyomozó munkát később is folytatta és a legkülönfélébb médiákban tette közzé. Nyomozása során találkozott az új dada képviselőivel (Genpei Akasegawa író-művész, Shinbo Minami, Joji Hayashi, Tetsuo Matsuda), akik szintén az idejétmúlt modern nyomait kutatták. Közös projektjük neve a ROJO Society lett, amelynek anyagai képezték a már említett 2006-os  Velencei Biennálé japán kiállításának gerincét. Városjárása éss felfedező körútjainak stílusa és célja némileg hasonlít a szituacionisták projektjeire, feltárja az organikus múlt jellegzetességeit, vadhajtásait, hogy aztán aktuálisat, valami gyökeresen eltérőt tervezzen . 

Se nem múzeum, se nem kocsma 

 Első építészeti tervező munkája 1991-ben, már 44 évesen a Jinchokan Moriya Történeti Múzeum volt szülőfalujában Chinoban (Nagano). Ebben az időszakban a japán építészet még a hatalmas tömbbetonok bűvöletében élt, ehhez képest Fujimori építészetében a beton szerkezetet sár, égetett fa és helyben bányászott kövek vették körbe. Az épület elég nagy vihart kavart, végül a szintén teaházakat is tervező Kengo Kuma vette védelmébe a japán organikus építészet képviselőjét. Későbbi munkái az Akino Fuku Művészeti Múzeum (1997), a Kumamoto Mezőgazdasági Kollégium College (2000), a Fű Ház (Dandelion House) (1995) a Nira House (Leek House) (1997), amiért Japán Művészeti Nagydíjban részesült és ezután keletkeztek a leginkább híressé vált teaházak.

Pitypangos ház - Nira House (Leek House)

Kis repülő teaház enciklopédia

 

Az Ichiya-tei (Egy éjszaka) teaház Morihiro Hosokawa miniszterelnök megrendelésére készült  (2003), és egy magas süvegű, a talajhoz képest némileg kiemelt mesebeli házikó egy irodaház kertjében. Már itt látható, hogy Fujimori nem sok időt veszteget mindarra, ami egy japán teaházat japánná tesz. Ironikus, - vagy inkább - kacajos építészeti fogalmazással, tudatosan törekszik az ólomlábakon járó nosztalgikus hagyományőrzés fellazítására, sőt felszámolására - maradnak így is elegen, akik igazi japán érzést sugárzó igazi japán teaházat építenek és fényképeznek szabad idejükben. 

Túl magas teaház - takasugi-an

A Takasugi-an (Nagyon magas) teaház 2004-ben épült Chinoban csupán kőhajításnyira első építészeti alkotásától a Moriya múzeumtól. A teaház egy sütemény alakú kunyhócska, amit két darab hat méter magas diófa oszlopra ültetett, aminek tetejére nem kis izgalmak után feljutva a vendég a sarokba függesztett festett kép helyett kitárhatja a teaház ablakait és a kert többi fájára tekinthet. Amásik irányban egy kisebb ablakból letekintve a völgyben pöfögő városka és a mögötte emelkedő hegy tárul elé.

“Azért kezdtem el teaházakat tervezni, - mondja egy 2018-as interjúban –mert elbűvölt a rugalmasság és a játékosság a kis tér tervezése során ”

" A teaházban tapasztalható szabadságérzés egyik oka éppen a kinti világban uralkodó merev társadalmi rendszer volt, amit legalább egy teázás erejéig a teaház különös terében felfüggesztettek. A teaházban mindenki egyenlő volt és élvezte az együttlétet. Ez ma is így van. A teaházban nem gondolunk társadalmi rangra, gazdagok, vagy szegények együtt töltjük el az időt. Mivel a teaház építése során csak helyben található anyagokat alkalmaznak, az építész kénytelen megtalálni azokat az esszenciális pontokat, amik lehetővé teszik a ház és a természet közötti kapcsolat létrejöttét. A teaházat ugyan emberek alkotják, de persze reflektálnia kell, szinte bele kell simulnia a környező természetbe, ezért is érdemes helyi anyagokat használni az építéséhez."

  Nem szeretem a tea szertartást, de a teát igen. 

 Az eredeti teaházak felől több elem is hatással volt rám.  Ez egy kis tér, én is egy piciny teret szerettem volna létrehozni amolyan Leonardo da Vinci féle emberi léptékben, de végül kicsit eltértem tőle, egy nagyobb lett, 1,8 méter helyett minden oldala 2,2 méter hosszúságú. Aztán ott van a kis bejárat, ami most természetszerűleg a ház aljára került. A hagyományos teaházban általában nem nézünk ki az ablakon, nem is lehet, épp azért, hogy sikerüljön csak a teára koncentrálni. Itt viszont igen. Ebben a házban nem csak teát szerettem volna készíteni, hanem elvonulni ide, relaxálni, rajzolni tervezni.  De épp mivel ennyire megnyugtató, ezért ez még sosem sikerült.

• Miért nem szereti a tea szertartást?

Túl sok szabályra kell emlékezni. Szabálya van annak, hogyan ülsz, hogyan kezdődik, még annak is hogy hogyan végződik".

Fujimori nagyon is tisztában van a modern és a kortárs művészettörténettel és építészettel, példaképei között Le Corbusiert, Claude Nicolas Ledoux-t, Takamasa Yoshizakát említi, továbbá az Ise Szentélyt és a Callanish Álló köveket.

"A talajtól elemelt építészet mindig is a kedvenc témáim közé tartozott – mondja egy idei interjúban, aminek teljes szövegét alább közöljük. A teaháznak azt az érzést kell sugároznia, mintha egy másik világba tartoznánk. Ezért akár jobb is elemelni a talajtól, mint lehorgonyozni a földre. Az ember fellép egy felemelt színtérre, bebújik egy szűk bejáraton és egy olyan színpadon találja magát, ami teljes egészében eltér attól, amit a föld szintjén láthatna. Ezt az érzést tényleg csak a teaházak képesek nyújtani."

Amikor megkérdezték tőle, hogy a kézzel sodort rézlapokkal fedett különös madár-teaház miért két lábon áll, azt mondta:

" Miért kettő?  Egy láb túl veszélyes, három pedig túl stabil és unalmas.”

Túl alacsony teaház - Hikusugi-an

2017-ben a túl magas teaház közvetlen közelében egy nemzetközi építészeti workshop keretében építették fel a "Túl alacsony" Hikusugi-An névre keresztelt teaházat.  A domboldalba vájt mélyedésben beton alapzatra két cédrus fa helység került, az egyik fedett, a másik nyitott, kívülről mindkettő égetett cédrussal borított, a tetőn vékony réz lap zsindely, bent egy tapasztott kandallókályha. Az építkezés minden lépését dokumentálák, itt olvasható és lapozható. A két  kunyhó az ősi japán földbe vájt házakat idézi, de megint a nosztalgia, vagy historizálás legkisebb jele nélkül. Ez csak egy amolyan alacsony házikó.

  "A hagyományos japán tea szertatás, azt kell mondjam, nem könnyen érthető. Mi is ez voltaképpen? Egy spirituális esemény, egy társasági esemény, vagy a múltból itt maradt vállalkozási forma? Ha spirituális, akkor miért nincsenek benne idolok, ha társasági, akkor az emberek miért nem beszélnek, miért nem kerülnek érintkezésbe egymással? A természeti környezet úgy tűnik csak előtte és utána vesz részt benne némileg. Valójában a hivatalos meghatározást követve, ez mind együtt. Tehát bármiféle ikonográfiától, vagy gesztusoktól mentes spiritualitás, erős társasági kötelék mindenféle szavak nélkül, és ragaszkodás olyan szabályokhoz, amelyeket évszázadokkal ezelőtt fektettek le a kulturális tradícióhoz való ragaszkodásként. Megint egy japános kulturális forma, ami segít az embereknek az identitásuk megtalálásában."

Repülő Sárkunyhó Teaház

Fujimori játszóterén építette fel a magas teaház koncepcióját az egekbe tágító repülő teaházát, ami egy kábelekkel rögzített, sárral tapasztott favázas kunyhó. A házba létrával lehet feljutni, amit felhúzni és remélhetőleg elejteni sem lehet, és ott a természeti környezetre kilátva lehet .....  bámulni és csinálni  a semmit. Mitöbb a létra nem jár hozzá.  A repülő sárkunyhó teaház csak ott van, felfüggesztve, ha be szeretnél lépni, hozzál magaddal egy létrát.

Miközben a billegő-ballagó teaházakat figyeljük, végig a fülünkben motoszkál, hogy itt azt a tudományok, a politika és minden más ismeret számára elérhetetlen belső szabadságot próbálják mentőcsónakba ültetni, amit mindannyiunk dédelget valahol legbelül.  "Az élet tudománya abban áll, hogy az ember különbséget tud tenni a hatalmán kívül létező idegen világ és az én között, amelyet aszerint rendez el, amint jónak látja" - idézi Arendt Epiktétoszt.  Ezekre a körömhegynyi területekre összevont házacskák, ideális arányaikkal, ákombákom formavilágukkal derűs színeikkel ezt a legbelül védelmezett szabadságot látszanak gondozásba venni. De nem hiszem, hogy Fujimoto ne tudná, hogy ez hiábavaló próbálkozás, a remény illúziója alatt is kattogtak a vonatkerekek, Ázsiában pedig még esetlegesebb az individuum története. 

Így hát a sokadik teakunyhó után inkább azt mondom, hogy az aktivitás és a játék elevenedik meg ezekben kívülről égetett és sárral tapasztott, belülről soksztor mértani pontossággal felépített kis szobákban.

"A kezdés puszta képessége, amely minden emberi cselekvést élettel telít és ösztönöz és amely minden nagyszerű és szép dolog létrejöttének rejtett forrásául szolgál. " (H. Arendt)

 

Irisz Teaház - Irisentei 

2010-ben tovább tágította, bocsánat emelte a magasba emelt teaház koncepcióját és elkészítette az első "birodalmi lépegető teaházat". Valójában írisz a neve, egy tó partján emelkedik, lent is fent is tea kabinnal. Még később viszont tényleg épített egy lépegető teaházat, amit tetszés szerint ide-oda lehet mozgatni.

„Nem azért készítem ezeket a munkákat, hogy sikerre vigyem a japán tradíciót. Elhatároztam, hogy legalábbis két dolgot sosem fogok tenni: sosem fogom elfogadni a „nyugati” és a „japán” tipizálást és ugyanígy a „modernet” sem.

Lépegető teaház

茶室 徹 Tetsu teaház  - A sakura magasles

Minden kritika esetében eelérkezik a pillanat, amikor a jóllakott kritika maga is  ideológiává válik. Ez a gyönyörű és szörnyű pillanat Fujinobi életművében a 2006-ban épült ún. 茶室 徹 tetsu teaház, ami a Kiyoharu  Művészeti falubab, Hokutoban található egy valószínűtlenül szép sakura ligetben. Az egy lábon álló teaházra kecses japán ablak került a japán környezet és a japán teaház kapcsolata japánosan meseszerű, fél lábbal már a giccsbe, de legalábbis esszenciálisnak hirdetett japán esztétikai reklámba fordul. Még mindig szép.

Szénné égett teaház

Mindeközben, szigorúan, de pátosz nélkül alkalmazza a múlt elavultnak tekintett technológiáit. Ezek a technikák jórészt ismertek, de lassúságuk miatt korszerűtlennek számítanak. Ilyen a zsindelykészítés, vagy a fa égetéssel történő konzerválása. A külső falakra kerülő deszkákat meggyújtják, kb 10-15 percig égetik, majd eloltják, a külső megszenesedett réteg pedig több haszonnal is jár.   Elpusztítja és távol tartja az esetlegesen a fában élő mikroorganizmusokat, egyfajta vízhatlan kérget képez, ami a párát sem veszi fel. Ezzel a technikával építette fel az eddigiekhez képest már-már elegánsanak mondható Szén házat (szénné égetett házat), amelynek emeletén kis teaszobát rendezett be. A kényelmes földszinti teraszról egy, a tetőt véletlenül éppen átütő létrával lehet feljutni a teaszobába. 

„Manapság a legtöbb építészeti faanyag ipari  és nem természetes, mert igyekeznek egyforma, homogén minőséget garantálni. De a természetes anyagok sosem egyformák. A természetesen növő fák felülete sosem sima, és nem is egyforma. Természetességükben engedetlenek. Épp ezért én inkább erre az engedetlenségükre és egyediségükre koncentrálok, amikor felhasználom őket, így ez az egyedi személyiségük, és különleges szépségük kerül előtérbe.”- mondja a különc az anyaghasználatról. 

 

2017

2017-ben a világháború utáni japán építészetet bemutató kiállítást állította össze a Kingston egyetem hallgatóival és épített egy bájos teaházat. Ez egy igazi mix, szívszakajtó japán elemek keverednek a jellegzetes Fujimori díszítési módszerekkel.  Tatami itt sincs - miért lenne? - csak egy köralakú bejárat, ami ablakként is szolgál. A teaház alapterülete pont akkora, mint a kiállítóteremben éktelenkedő hatalmas beton tartóoszlop keresztmetszete. 

 

Egyéb, nem teaházak

Az elmúlt tizenöt évben igencsak termékeny építész megítélése valamelyest kiegyenlítettebbé vált. Ma is legtöbbször dizájnújságok hasábjain találkozunk vele, ahol "új primitívnek", "különcnek", rajzait "gyermekdednek", már-már "bolondnak" titulálják, Dalihoz hasonlítják, (amit nem győz visszautasítani) és persze kedvelt szereplője "a tíz legérdekesebb fára épített ház" típusú válogatásoknak.  Először is ezek nem fára épített házak, hanem emeletes magasházak és nem is mindegyik az. Az pedig, hogy egy kedves szarkazmussal fogalmazó, természetközeli építészetet művelni igyekvő építészt bolondnak, különcnek tartsanak, az magáért beszél. Ez van ma.

2020 Tokió

Állítólag olimpia lesz az idén és újra Tokióban. Kengo Kuma építi  a központi stadiont. Fujimori pedig a stadion mellé fog egy újabb teaházat építeni, erről itt -  mivel sok a teások számáára érdekes részlet van benne - itt számolunk be.  >>>>>>> 

Fürdőház két fenyőfa köré építve

Vatikáni kápolna interpretáció a Velencei Biennálén

A burgerlandi gólyafészek vendégház belső tere

 

 

Terunobu Fujimori Interview: A Feeling of Freedom from Louisiana Channel on Vimeo.